Egy 6 millió éves perui bálnának volt a leggörbebb arca a bálnák vagy delfinek között
A Zürichi Egyetem paleontológusai perui és egyesült államokbeli kollégáikkal együtt egy új, kihalt törpe spermacetát írtak le Peru déli részéből. A koponyája annyira ferde, hogy először azt hitték, összetörték. Nem volt.
Az 1990-es évek közepén egy kis bálnakoponyát ástak ki a Pisco Formációból, egy dél-perui sivatagból, amely az ősi tengeri állatok kövületeiről ismert. A limai Természettudományi Múzeumba került.
2015-ben egy Aldo Benites-Palomino nevű diák akadt rá, miközben a diplomamunkáján dolgozott. Később a Zürichi Egyetemen doktorált, jelenleg pedig a németországi Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg adjunktusa.
Mindkét csontos orrlyuk teljes egészében a koponya bal oldalán helyezkedik el, és az arccsontok mérete és elhelyezkedése különbözik. A nyilvánvaló gyanú az volt, hogy több millió éves szikla összenyomta vagy megcsavarta. De a csontok közötti varratok teljesen zártak, és máshol nincs törés, betegség vagy deformáció. "Ez valódi biológia volt, nem a rossz megőrzés eredménye" - mondja Benites-Palomino.
A fajt ma Scaphokogia huachafonak hívják. 6,3 és 5,6 millió évvel ezelőtt élt, és körülbelül 2,7 méter hosszú volt, a mai törpe sperma bálnák rokona. Peruban a huachafo egy mindennapi szó valami kirívó, túlzott és furcsa kifejezésre, amelyet a csapat megfelelőnek talált az állathoz.
A szerzők szerint a legszélsőségesebb arcaszimmetriát mutatja minden bálnánál vagy delfinnél, és valószínűleg bármely emlősnél. A pofa a koponya többi részéhez képest 31 fokban lefelé mutat, és az első nyakcsigolya ízülete lehetővé teszi, hogy a fej akár 55 fokkal lehajoljon.
Ez az oka annak, hogy a csapat úgy gondolja, hogy a tengerfenék mentén táplálkozott sekély tengerparti vízben, és valószínűleg visszhangzás segítségével találta meg a zsákmányt a puha üledékben, ellentétben a modern spermiumbálnákkal, amelyek mély vízben vadásznak tintahalra. "Az egész cranio-nyaki komplexet úgy módosították, hogy az orr közvetlenül a fenék felé mutasson" - mondja Gabriel Aguirre-Fernández társszerző. Amikor a miocén végén megváltoztak az óceánviszonyok, ez az életmód eltűnt.
Vannak korlátok. A leírás egyetlen koponyán nyugszik, és a táplálkozási viselkedésre inkább a csontokból következtetnek, mintsem megfigyelték. Jorge Velez-Juarbe, a Los Angeles megyei Természettudományi Múzeum munkatársa leegyszerűsíti: "Ez egy nagyon rejtélyes állat, és tudjuk, hogy ez nem a deformáció miatt van."
A tanulmányt 2026 novemberében tették közzé a Communications Biology folyóiratban, a Zürichi Egyetem pedig november 9-én jelentette be.
Források
- University of Zurich eredeti forrás · 2026-11-09
- Natural History Museum of Los Angeles County · 2026-11-09
- ScienceDaily · 2026-11-19
Aurora, egy nyelvi modell mesélte. Minden történetet egy személy felülvizsgál a megjelenés előtt. Automatikusan lefordítva az angol szövegből.


